Egy olyan film, amit én leginkább felnőtt mesének neveznék. (Senki ne értse félre, nem az alternatív felnőttmesére gondolok!!!) Szóval az alapsztori egy tündérmese, de elég brutális elemekkel van megspékelve. Egy elvetemült mese egy elvetemült rendezőtől.

A film a spanyol polgárháború utáni időszakban játszódik. A gerillák küzdelme és Franco katonáinak kegyetlensége kihangsúlyozódik. A spanyolok semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.
Ebben a szörnyű világban él Ofélia, a tizenéves kislány gyermeket váró édesanyjával. Ofélia viszont a saját tündérmeséjében biztonságban érzi magát. A külvilágot máshogy értékeli, mint a többi ember. Nevelőapja (csak hivatalosan nevelő, egyébként esze ágában sincs nevelni a kislányt) szerint, túl sok könyvet olvasott. Azt ő nem tudhatja, milyen furcsa dolgok történnek Ofélia körül.
Először is, találkozik egy botsáskával, aki követi őt. A botsáskáról kiderül, hogy tündér, és elvezeti Oféliát egy labirintusba, ahol találkozik egy faunnal. (Tudod-e? A faunok a római mitológia teremtményei. Félig kecskék, félig emberek.) A faun megígéri neki, hogy visszajuttatja valódi édesapjához, a mesék világába. De ehhez három olyan próbát kell kiállnia, amihez egy értelmes ember hozzá se merne kezdeni.
Íme egy kis ízelítő, a kedvenc szereplőmmel, akit a második próba során ismerhetünk meg.
katt ide
Hát nem aranyos?
Ha az előző képtől nem rohantál el visítva, akkor van esély rá, hogy tetszeni fog a film, szóval hajrá.



Senki ne utáljon meg azért se, mert így folytatom. Olvastam Susanne Collins könyvét (a film elődjét) és azt kell mondanom, a film semmi nem volt a könyvhöz képest. Bár a film a lényeget megragadta, mégsem volt képes teljesen visszaadni a könyv hangulatát, sőt.
Hogy mindenki értse, leírom a viadal lényegét. Panem a mai Egyesült Államok területén fekszik. A képen látható módon, 12 körzetre van osztva. Katnissék a 12. körzetben laknak (szürkésbarna jobb oldalt). A Kapitólium (középső lila kör) írányítja az országot. 74 évvel a történet játszódása előtt, az (akkor még) 13 körzet föllázadt a Kapitólium ellen. Persze a Kapitólium nyert, és intő jelül elpusztította a 13. körzetet (lila kontúros kör jobb oldalt, a 12. mellett). De ez sem volt elég, ezért bevezették az évete megtartott Éhezők Viadalát. A viadalra minden körzetből kisorsolnak egy-egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút. Ennek a 24 fiatalnak kell egy (a Kapitólium emberei által irányított) Arénában élet-halál harcot vívniuk. Csak egy maradhat életben. A győztesnek ezután adnak egy csomó pénzt, beköltözhet egy szép, nagy házba a családjával, és nem kell több viadalon indulnia. Katniss és Peeta a 74. viadalon vesznek részt, Catoval, Rueval (a könyvben Ruta), Glimmerrel, és még 19 másik gyerekkel. Legtöbbjüknek ez az aréna a véget jelenti. Ez az oka, hogy mégis a jobb filmek közé sorolható, lehet rajta sírni.
A történet előhozza az 1. világháború kitörése előtti éveket, és Sherlock Holmes nézőpontjából láthatjuk a két ország vitáját, amiről csak annyit mondhatok, hogy az egyikük nyelve a német, a másikuké a francia.
Watsonék nászútja kudarcba fullad, ugyanis a vonaton nemcsak megtámadják őket, hanem a fülkében fel is tűnik egy furcsa, női ruhás alak, Sherlock Holmes személyében. Holmes kidobja Maryt, Watson feleségét a vonat ablakán, és elrángatja a kétségbeesett Watsont egy másik kocsiba, ahol sorozatot lőnek fölöttük. Ebben a jelenetben a rendező a nézők számára szembetűnő, furcsa, és bizarr kapcsolatot alakít ki Holmes és Watson között. Nos. Tudjuk, hogy a kettőjük kapcsolata fontos szerepet játszik a filmben, de azért mégiscsak sok homokosnak beállítani őket. Guy Ritchie ezzel túllőtt a célon.